33 nap! Ennyi telt el azóta!
Takarékosak vagyunk!
Mind! De most tényleg!
Nézz csak körül mikor volt, hogy csak úgy megöleltél valakit?
Mikor voltál csak úgy, ok nélkül kedves valakivel? [rég mi? mert az fura! fura ha ok nélkül kedves vagy]
Na persze, ha mész az utcán adsz pénzt a nincstelennek! De minek?
Én tudom!
Hatalmas teher van mindnyájunk lelkiismeretén és ezzel próbálunk azon enyhíteni!
Utoljára mikor kérdezted meg egy nincstelentől, hogy mivel segíthetnél rajta! Mikor fordúltál felé érdeklődve, kedvesen?
Mert lehet az is segít!
Ha pénzt adsz azzal csak a bűntudatod enyhűl! Más nem!
De neee, ne menjünk messzire! utoljára mikor voltál kedves a családodhoz?
Én rég, túl rég.
Tessék! Takarékos voltam, takarékos az ölelésekkel, a kedves szavakkal, a simogatással.
Mintha egy életre kiosztottak volna valamennyi kedvességet, valamennyi ölelést és simogatást és azt szeretném beosztani, hogy maradjon az öregkorra is, akkor is tudjak öleni és kedveskedni és ha ügyes vagyok egy keveset vigyek majd a tulvilágra is.
De mi van ha nem így megy?! Mi van ha túl késő?
Mi van akkor, ha a kedvességeden egy élet múlik és ezt túl későn veszed észre?
Tényleg akkor mit csinálsz?
