Azzal kezdi, hogy csendesen kiírt magából minden érzelmet.
Mert úgy könnyebb búcsúzni.
Már csak magára figyel.
Gondosan a nap előtt kel és utána fekszik, mintha ezzel pótolhatná amit elenged.
Jól fest, arca barna, haja fényes. Reggel buszra száll, szemközt vele egy lány csillogó szemekkel, csodás mosollyal, félelmetes, egy pillanatra elretten, hogy talán újra érez, aztán önelégülten megereszt egy mosolyt a lány fele, a lány viszonozza. Egy ideig még eljátszanak, a fiú belenyúl a táskájába, egy noteszt vesz elő, egy lapra írja a telefonszámát, kivár. A megfelelő pillanatban épp leszállás előtt kihasítja a lapot és átnyújtja a lánynak.
Folytatása következik....
